Menü
Cégünk filozófiájának alapja, hogy a növénytermesztésben kiemelt figyelmet kell fordítani a talajélet javítására a fenntartható fejlődés, a megfelelő terméshozam és az egészséges növényállomány érdekében. Ezért is ajánljuk figyelmébe Dr Juhos Katalin, a Szent István Egyetem Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék adjunktusának cikkét, mely az Értékálló Aranykorona Országos Mezőgazdasági Szaklap 2017. október-novemberi számában jelent meg.
A termékenység az a tulajdonsága a talajnak, hogy a növény számára megfelelő mennyiségben és időbeli eloszlásban képes vizet és tápanyagot szolgáltatni. Ezeket a funkciókat nem csak a víz- és tápanyag-tartalom, hanem a talaj összes egyéb fizikai, kémiai, biológiai tulajdonsága befolyásolja. Ebből következően a tápanyag-gazdálkodásban nem csupán a tápelemek műtrágyával történő pótlása az egyetlen lehetőség, amellyel a terület termékenységét növelni tudjuk. Sőt, mivel a műtrágya input nem teljes mértékben hasznosul, önmagában gyakran nem is a leghatékonyabb megoldás.
A növénytermesztéssel nem csupán a nitrogént, foszfort és káliumot visszük el a termőterületről, hanem jelentős mennyiségű szerves szenet, a bázisokat (kalcium, magnézium) és további mikroelemeket is. Ha mindezeket nem pótoljuk, előbb-utóbb a ráfordítások növelésével sem leszünk képesek a jelenlegi terméshozamokat fenntartani, nemhogy azokat fokozni.
A talajra úgy kellene tekintenünk, mint egy élő rendszerre, amelyben a megfelelő inputanyagokkal a növénytáplálást segítő folyamatokat is biztosítanunk kell, pl. az oldódást, kémhatást, mikrobiális aktivitást, transzportfolyamatokat. Ez különösen gyengébb adottságú termőhelyekre igaz. A talajok bizonyos tulajdonságai meghatározott keretek között javíthatók, de ehhez meg kell ismerni a tulajdonságaikat. Viszonylag könnyen javítható a túlzottan savas kémhatás, a rossz talajszerkezet, az alacsony szervesanyag-tartalom.
A szervesanyag pótlása a humuszképződés miattkiemelt figyelmet igényel. A humusz szerepe nagyon sokrétű: részt vesz a vízálló, morzsás talajszerkezet kialakításában;tápanyagmegőrző funkciója révén a kimosódási veszteségeket csökkenti;a sötétebb, humuszosabb talaj gyorsabban felmelegszik, jobb a hőkapacitása;vizet képes megtartani, így a termőhely aszályérzékenységét csökkenti; a javuló hő és vízgazdálkodás és a szerves széntartalom révén hozzájárul a mikrobiológiai aktivitás, és a tápanyag-szolgáltató folyamatok segítéséhez.
A szántóföldi művelési rendszerek a termesztett növények és alkalmazott agrotechnikájuk alapján humuszgyarapítók és humuszcsökkentők lehetnek. A nem megfelelő talajműveléssel járó talajszerkezet romlás mindig a szervesanyag-gazdálkodásban és a tápelem-szolgáltatásban szerepet játszó, hasznos mikrobák fajszámának csökkenéséhez vezet. A talaj rendszeres forgatásával fokozódik a szervesanyag oxidációja, a humifikáció és mineralizáció folyamatai új egyensúlyi állapotot hoznak létre, amely csökkenő humusz-felhalmozódást eredményez.
Ebben lényeges elem, hogy a főtermésen kívül a melléktermést is betakarítjuk-e, vagy visszaforgatjuk a talajba. A kalászosok például hatalmas földalatti gyökértömegükkel jelentősen hozzájárulnak a talajban maradó szerves anyagok felhalmozódásához. A talajszerkezetre gyakorolt kedvező hatásukkal jobb levegőgazdálkodást eredményezve elősegítik a stabilabb humuszanyagok képződését. A kukorica gyökérzete kisebb szervesanyag-tömeget ad a kalászosokénál. A szármaradványok talajba forgatásakor a pentozán hatással (a mikrobák fokozott N-fogyasztásával) mindenkor számolnunk kell, de a szerkezetjavulás miatt sokkal többet nyerünk vele, mint amennyi nitrogént elvesztünk.
Megfelelő agrotechnikával és szervesanyag tartalmú termésnövelő anyagok használatával fenntartható a talaj humusztartalma. Több kísérletben bizonyították például, hogy kicsivel magasabb tarló hagyása számottevően javítja a talajszerkezetet és a humuszképződést. Különösen a lejtős területeken eredményez jelentős termésnövekedést a több szármaradvány beforgatása, ugyanis a javuló talajszerkezet következtében kevesebb csapadék folyik le, több szivárog be, így kevesebb a tápanyag-veszteség, jobb a műtrágyázás hatékonysága is.
A szervesanyagok pótlására még mindig a legjobb megoldás az almos istállótrágya. Nagy előnyük, hogy tápelem-tartalmuk felvehetőségét a talaj nedvességtartalma és kémiai tulajdonságai nem befolyásolják olyan kedvezőtlenül, mint a műtrágyákét. Az érett szervestrágyával úgy tudjuk a talaj humusztartalmát gyarapítani, hogy közben pentozán hatás nem, vagy csak igen kis mértékben lép fel. A tápanyag-szolgáltató képességét tekintve az istállótrágya hosszabb hatású, hatóanyag nem egyszerre, hanem fokozatosan, több év alatt táródik fel, miközben a biológiai aktivitást, így a tápanyag-dinamikát fokozza. Az almos trágyát általában 3-4 évig lehet figyelembe venni tápanyag-forrásként.Az istállótrágyákkal a termőföldről elvitt mezo- és mikroelemek is visszajutnak, amelyek pótlásáról még kevésbé tudunk gondoskodni műtrágyák használatával. A szervestrágyák összetétele nagyon változó. Például a baromfitrágyáknak jóval nagyobb lehet a tápelem-tartalma, mint a szarvasmarha vagy sertés trágyáknak, de sokkal gyorsabban elbomlanak a talajban.
Mivel azonban almos istállótrágyát nem mindenhol könnyű szerezni, keresni kell az alternatív lehetőségeket is. A forgalomban lévő, engedélyezett szerves termésnövelő anyagok tápanyagai általában lassabb feltáródásúak, hatóanyag-tartalmuk nem mindig állandó, nehezebb kiszámítani a szükségleteket. Ide sorolhatók pl. a komposztok és a gilisztahumuszok (rostált gilisztaürülék). Alapanyaguk leggyakrabban istállótrágya, szennyvíziszap, zöldhulladék, kezelt élelmiszeripari hulladék, mezőgazdasági melléktermék. Az ún. engedélyköteles szerves trágyákat általában élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok (melasz, vinasz, toll-, csont-, szarv-liszt, szőlőmag, kakaómag-héj, cefremoslék, szója- és szőlőtörköly pogácsa, kukorica glutén liszt), valamint állattenyésztési melléktermékek (fermentált istállótrágyák) valamilyen ipari feldolgozásával állítják elő. Ilyen termékek pl. a Biosol, Cofuna, Compo, DCM, Florimo, Floria, Viano termékcsalád, amelyek tápanyag-tartalmát esetenként műtrágyákkal növelik. Az ipar már képes humuszsavakat is gyártani, amelyek vízben feloldhatók, és akár kipermeteztetők.
A leggyakoribb talajkémiai hiba az erős savasság, amely gyakran az egyoldalú nitrogén műtrágyázás következménye, amelyre tanácsos jobban odafigyelni. 5,5pH-KCl érték alatt ugyanis több tápelem, különösen a foszfor és molibdén oldhatósága csökken, más tápelemek felvételében pedig a mikrobiológiai aktivitás csökkenése és a szerkezetromlás révén keletkezhetnek zavarok.
A savasság lúgos hatású talajjavító ásványinyersanyagokkal és melléktermékekkel közömbösíthető, ilyenek pl. a puha- és keménymészkő őrlemények, a cukorgyári mésziszap, és a dolomit őrlemények, amelyek hatóanyag-tartalma CaCO3 (mészkő) és CaMg(CO3)2 (dolomit). A cukorgyári mésziszap ma már csak Kaposváron szerezhető be. Ennek mésztartalma ugyan kisebb, mint a mészkőőrleményeké, de számottevő szervesanyag- és makroelem-tartalma is van. A mészkőőrlemények hatékonysága függ a szemcseméretüktől és a mészkő szerkezetétől. A könnyebben oldódó termékek közül ismertebb pl. a Kalcis Mag és a VulcanBalancetermékcsalád, amelynek a CaCO3 tartalma mellett számottevő magnézium-szolgáltató képessége is van.Igaz, hogy nagyon drágák, de külföldön már használnak huminsav tartalmú CaCO3 alapú talajjavító készítményeket is. Egyes talajjavítóknak a hatóanyaga CaO (égetett mész), amely sokkal gyorsabban reagál a vízzel, gyorsabb hatást fejt ki a talajra (ilyet találunk pl. a VulcanBalance termékcsaládban is).
Vannak olyan műtrágyák, amelyek tartalmaznak meszet, ilyen pl. a mészammon-salétrom (MAS).Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy ezek mésztartalma csak a nitrogénfelvétellel járó ún. fiziológiás savanyító hatás egy részét tudja közömbösíteni, ami mellé még mindig kell hatóanyag, ha a talajban jelentős pH emelkedést akarunk elérni.Az erős talajsavanyúság megszüntetése és a felvehető Ca önmagában is lehet termésnövelő hatású, még akkor is, ha azt gazdasági okok miatt az egyéb műtrágya felhasználás rovására tesszük.
Számos egyéb természetes eredetű ásványi nyersanyag is felhasználható még a tápanyag-gazdálkodásban, amelyek a növények tápanyagellátása mellett a talaj vízgazdálkodásának javítását is szolgálják. Kolloidtartalmuk révén képesek a növények számára még felvehető formában megkötni a tápelemeket, csökkentve így a kimosódási veszteségeket.
Az ún. alginitrészben szerves talajjavítónak is tekinthető, amelyet mind a kertészetben, mind pedig a szántóföldi termesztésben egyre többen fedeznek fel, és alkalmaznak. A Gérce települések mellett bányászott kőzet alga biomasszából és agyaggá elmállott vulkáni porból áll, amely a növények számára szükséges minden tápelemet tartalmaz, de jelentős szervesanyag- és mésztartalma miatt a talajok szerkezetének, kémhatásának és biológiai aktivitásának javítására is alkalmas. Ma már számos műtrágyának hordozó anyaga az alginit(pl. Vulcan Profi termékcsalád), de önmagában is alkalmazzák. Egyéb ásvány- vagy kőzetőrleményeket tartalmazó (pl. riolittufa, alginit, bentonit, agyag, bazalt, zeolit) termésnövelők tápanyag-tartalmát is műtrágyákkal növelik. A műtrágyával dúsított barnakőszén por alapú (Dudarit, Huminit, Humuszol) készítmények pedig a jelentős huminsav tartalmuk révén szintén részben szerves talajjavítónak tekinthetők.
A termésnövelő anyagok piacán elég nagy a választék, nagyon sok termék gyorsan eltűnik, de mindig jönnek újak. Nehéz köztük eligazodni a jogszabály szerinti besorolásuk és nevük alapján. Az alapanyagaik ismeretében azért el lehet dönteni, hogy melyikre is van szükségünk, és milyen dózisban. A gyártók, forgalmazók által javasold felhasználási javaslatok mellett érdemes talajtani szakértő véleményét is kikérni, ill. talajvizsgálatot végeztetni. Egyénileg, tábla szinten kell ugyanis megvizsgálni, hogy érdemes-e kizárólag műtrágyára alapozni a tápanyag-gazdálkodást, vagy szerves és ásványi talajjavítókkal kombinálva lehet termésnövelést elérni.
Budapest, 2017. szeptember 5.
Dr. Juhos Katalin, talajtani szakmérnök
SZIE, Kertészettudományi Kar
Juhos.Katalin@kertk.szie.hu
